|
 Malonyay
Dezső (Pest,
1866. máj. 3. Bp.,
1916. ápr. 22.) író,
művészettörténész. Kolozsvárt filozófiai doktori
és magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1892-től
itt tanított. 1893-tól Párizsban élt, művészettörténeti
tanulmányokat folytatott. 1897-től pár évig tanár
Budapesten. A Petőfi Társaság tagja volt. Szépirodalmi,
kritikai írásainál jelentősebb a magyar népművészet körében
munkatársakkal végzett nagyarányú gyűjtése.
F. m.:
Az utolsó (r., Bp., 1895); Munkácsy Mihály élete és munkái
(Bp., 1898); A tartódi medvehajtás (r., Bp., 1902); Mednyánszky
(Bp., 1905); A magyar képírás úttörői (Bp., 1905); Elnémult
harangok (színmű, Rákosi Viktor regényéből, Bp., 1905); A
fiatalok (Bp., 1906); Szinyei Merse Pál (Bp., 1910); A
magyar nép művészete (I – V. Bp., 1907 – 1922). –
Irod. Lázár Béla: A tegnap, a ma és a holnap (Bp., 1900);
Kuncz Aladár: Két novelláskönyv (Nyugat, 1911).
Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/index.html
|
webmaster