Hankó
Béla (Poprád,
1886. júl. 5., Toronto,
1959. nov. 16.) zoológus,
a biológiai tudományok doktora (1952). A bpudapesti
egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
1910-től az állattani tanszéken tanársegéd. 1911-ben a
helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson
főként regenerációs kutatásokkal foglalkozott. 1918-tól az
MNM Állattárában dolgozott. 1925-ben a közgazdasági
egyetemen a halgazdaságtan magántanára és az MNM révfülöpi
balatoni biológiai állomásának vezetője, 1927-ben a Tihanyi
Biológiai Intézet első igazgatója lett. 1929-től a
debreceni egyetemenen az állattan ny. rk., 1933-tól ny. r. tanára,
1940–44-ben a kolozsvári egy. állatrendszertani intézetének
és múzeumának vezetője, 1945-től nyugdíjazásáig (1950)
újból a debreceni egyetem tanára. 1957-ben kivándorolt Kanadába.
Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (főleg a
balatoni), az ichthyológia és az állatrendszertan területét
ölelte fel. Foglalkozott a magyar háziállatok eredetével és
történetével is.
Főbb munkai: Tógazdasági
tanácsadó pontyos tógazdaságok részére (1924); A megújhodás
(1927); A hal és a halgazdaság (1928); A gerincesek általános
jellemzése és a halak (Pécs – Bp., 1928); Magyarország
halainak eredete és elterjedése (1931); A hajdani A föld ősi
állatvilága (1933 v. 1931); A magyar szarvasmarha egykori
gazdasági jelentősége (1935); Ősi magyar háziállataink
(Debrecen, 1940); A magyar háziállatok története ősidőktől
máig (Bp., 1954). – Irod. Dudich Endre: A tisztikar
tagjainak életrajzi adatai (Állattani Közl. 1942); Nagy
Barnabás: H. B. (Állattani Közl. 1963.)
Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/index.html
|