Monostori
Károly, 1886-ig Krausz(Dés,
1852. nov. 7., 1917. jún. 1.) állatorvos,
szakíró . Oklevelét 1874-ben szerezte meg, utána tanársegéd
volt az állatorvosi tanintézetben. 1878-ban Nagy-Küküllő vm.
központi állatorvosa, 1881-ben állami állatorvos lett és
berendelték a földművelésügyi miniszteriumba. 1884-től az
állatorvosi tanintézetben az állattenyésztés h. tanára,
1888 – 1909-ben r. tanára. Híve volt a Darwin-Haeckel-féle
fejlődéselméletnek. Fellépett Weismann csíraplazma-elmélete
ellen. Széles körű irodalmi tevékenységet fejtett ki.
Jelentős munkát végzett a járványos állatbetegségek megfékezésében.
Háziállataink fajtáinak első rendszeres áttekintését ő
állította össze (Brehm: Az állatok világa c. mű első m.
kiadásában jelent meg). Több szaklapot is szerk., többek között
az Orsz. Állatvédő Egyesület Évkönyvét 1884 – 99 között.
Szépirodalommal is foglalkozott. Színművei bp.-i és vidéki
színpadokon kerültek színre (Babos kötény, 1880; Az utolsó
kenet, 1886; A civis leánya, 1895).
F. m. Az állatok ragályos betegségei
és a védoltás (Bp., 1887); Könyv az egészséges állatok
gondozásáról (Bp., 1893); Állatgyógyászat (Bp., 1896); Házi
állataink egészségének fenntartásáról (Kolozsvár, 1899);
Ebtenyésztés (Bp., 1909). – Irod. Rapaics Raymund: A
magyar biológia története (Bp., 1953).
Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/index.html
|